A robbanómotorokat megjelenésük után hamarosan kocsiba szerelték, és elindultak a motoros közúti járművek. Karl Benz 1885-ben próbálta ki háromkerekű gépjárművét, amelyre 1886-ban kapott szabadalmat; ezt tekintjük az első robbanómotor hajtotta gépkocsinak. Benz Németországban élt, Mannheimben. A városka lakói vegyes érzelmekkel figyelték a gépesített kocsit, olykor csodálták is, de tartottak tőle, különösen hangos durrogása miatt.

Bármilyen szépen manőverezett vele Benz, a publikum nem kapott kedvet kipróbálására, és senkinek se jutott eszébe, hogy megvásárolja. Pedig ezt szerette volna a feltaláló és felesége, Berta asszony, aki önállóan is vezette a járművet; ő az első női gépkocsivezető. Még hosszú évekig kellett várni, amíg Benz üzemében megindulhatott a folyamatosa autógyártás. Első járművének drótküllős kerekei voltak, motorja mintegy 0,7 lóerőt teljesített. Ha valamennyi szerkezete jól működött, elérte az óránkénti 20 kilométeres sebességet. Első kocsijának kerekei tömörgumisak voltak, hasonlóan az akkori biciklikéhez, lámpája még nem volt, sötétben nem autóztak vele.